Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.
Témák - ha5azz
1
« Dátum: 2012 Április 10, 19:25 »
Nem kívánom minősíteni Orbán Viktor levelének bizonyos mondatait (egyrészt nem akarom elszomorítani a híveit, másrészt meg szükségem van az állásomra). Viszont örülök annak, hogy a témával kapcsolatos megjegyzés jó alkalmat ad néhány aggódó gondolatom kifejtésére. sstv kdr team
„A megújuló (Magyarországnak) rádióamatőrizmusnak óriási szüksége van az innovatív, újszerű a régi receptekkel szakító gondolkodásmódra.” Ez komoly? Hogy Magyarország folyamatosan megújul, az egy dolog (közhely, legföljebb lehet azon vitatkozni, hogy milyen mértékben). Az, hogy a rádióamatőröknek mire van szüksége, egészen más téma. A rádióamatőr gondolkodásmód, ha van ilyen, egyáltalán nem zárja ki a régi recepteket, ha szabad egyszerűen fogalmaznom, akkor én nem fogom kihajítani az időben beszerzett GI7-es adócsöveket, illetve a jól bevált antennát sem fogom leszakítani, mint ahogyan a távíró üzemmódot sem igazán fogom feladni az SSTV kedvéért. Természetesen, az újszerű megoldások, a közös hobbink új irányzatai iránt a rádióamatőrök többsége nyitott, ez nem kérdés. Pont ezért nem tartom szerencsésnek bármilyen, a személyi kultusz ízét felidéző mondatot, hiszen sok más példa mellett magam is idézhetném Lenin elvtársat azzal, hogy „tanuljunk, tanuljunk, tanuljunk…” 
2
« Dátum: 2010 Március 30, 20:34 »
Sziasztok! Nem nézi senki a királyi tévét? Az egyik rádióamatőr balesetet szenvedett a toronymagas kollégium tetején. Azt nem mondták, hogy ki volt, de tegnap a hírekben "amatőr rádiósnak" nevezték. Lehet, hogy csak biztonságtechnikából volt "amatőr"...  Remélem, azóta jól van. 73, Feri
3
« Dátum: 2009 Január 25, 18:52 »
A Heniu TV-átjátszó 1611 m magasan fekszik a Heniu-csúcson, Besztercétől (Bistrita) 40 km-re Észak-keleti irányban. A torony két legerősebb adója a Radio Europa FM 90 és a TVR1 az 59. csatornán, egyenként 5kW kimenő teljesítménnyel. Itt üzemel a városi rádióklub 2m-es rádióamatőr átjátszója is, amely már több éve kapcsolódott az Echolink-rendszerbe is. Az YO5D adója 10W-os, az adóantennája körsugárzó, a vevő antennája pedig egy HB9CV, aminek köszönhetően déli irányból jobban és könnyebben fel lehet jutni az átjátszóra. Frekvenciák: downlink 145.750 MHz, uplink 145.150 MHz. A városi vételt nagyon zavarja az egyik kábel-TV csatorna hangja, így változás várható. http://www.predavatel.com/ro/5/bistritanasaud/heniu_01.jpghttp://www.predavatel.com/ro/5/bistritanasaud/heniu_02.jpgA karácsonyi rokonlátogatás alkalmából élmény volt tesztelni, noha nem először jártunk a környéken. Olyan is előfordult már, hogy a vevőantennát a rossz időjárás miatt egy korlátra erősítették, aminek köszönhetően félméteres hó fagyott rá, ezért tavaszig a városból is nehéz volt forgalmazni az átjátszón. Utazás előtt megtudtam a besztercei amatőröktől, hogy minden rendben van, így magamhoz vettem a kis Yaesu FT 26-os rádiót. Nem mai jószág, de aranyos. Hat R6-os elem vagy hasonló méretű akkumulátor kell hozzá, illetve tápegység (ha van). Elemekről max. 2W, tápegységről max. 5W megy ki a kis "gumiantennára". Erdély domborzata különösen érdekessé teszi az URH-rádiózást. A kanyargó utakon haladva, a völgyekben csak percekig lehet jobb rálátásunk egy-egy átjátszó állomásra. Kézi rádióval, mozgó autóból igazi kaland a rádiózás, de akár a megfigyelés is. Beszterce felé haladva, miután Kolozsvártól már nem vezettem, bekapcsoltam a rádiót és figyelni kezdtem a 2m-es sávot. A szimplex csatornákon sehol semmi, de ez nem csoda, mert vidéken kevesen használják a sávot ilyen módon, no meg a rádióamatőrök is egyre fogynak. Így hát lehetőség adódott a hangulatjavító ásványvizek fogyasztására. Aztán az esti esőben feltűntek a város fényei, amikor ráfordultunk az utolsó egyenes szakaszra. Az átjátszót már figyelték, mert az első hívásomra rögtön válaszolt YO5PDB Grigore és YO5CBX Mircea, volt klubtársam. Az örömteli forgalmazás csak a déli vasúti felüljáróig tartott, melynek tetején nagy csörömpöléssel leszakadt a Liana bal oldali tükre, hála a szemből jövő autónak és a bölcs sógoromnak, aki gyeplőnek nézte a kormányt, és folyamatosan balra húzta. Már csak 1 km volt hátra! Folyamatosan figyelmeztettük, hogy tartson jobbra, de a forgalmazás miatt ez elmaradt. Meg is lett az eredménye, mert ezen a szeretetreméltó autón ő okozta az első sérülést, holott újkora óta még egy égőt sem cseréltem rajta. Leállás után örömmel tapasztaltam, hogy a tükör szétment ugyan, de a karosszéria nem sérült meg, és csak az alsó műanyagtakaró darab veszett el, így hát szinte épen összerakhattam a visszapillantót. Sajnos, az izgalom és a káromkodások miatt elfelejtettem odaszólni a fiúknak, hogy minden rendben. Le is toltak érte másnap a vendéglőben, ugyanis az YO5KUC Rádióklub helységét bezárták a téli ünnepekre, viszont találkozni meg kellett valahol. Hi! A fiúk azt tervezték, hogy kimennek a felüljáróhoz, illetve szétnéznek anyám lakása előtt, hogy ott van-e az autónk, mert azt hitték, hogy balesetet szenvedtünk. Csak később nyugodtak meg, amikor újra jelentkeztem az átjátszón és elmeséltem a történteket, sőt Anikó is (HA5TAA) megejtett egy-két jó rövid román nyelvű QSO-t. Szinte pile-up keletkezett! December 24-én délután elindultunk Parajdra (Praid) meglátogatni az öcsémet. Ez a község Szováta mellett található és igen híres sóbányájáról, amelynek járataiban igazi kis falu üzemel, egész napos elfoglaltságot nyújtva a légzési panaszokkal odalátogató turistáknak, gyerekeknek. Játszótér, bolt, vendéglő és kápolna található a hegy gyomrában. http://www.salinapraid.ro/hu/aboutus.phpHála a szép időnek, a 110 km-es út jól telt, az útfelület csak néhány helyen volt borzasztóan rossz. Szászrégen (Reghin) után Nyárádremete (Eremitu) felé vettük az irányt, ezzel elkerülve Marosvásárhelyt. Az átjátszót folyamatosan figyelhettem, hála YO5PDB és YO5PDW, Daniel san vég nélküli beszélgetésének. A dombok időnként kifejtették árnyékoló hatásukat, a megye déli részén egyre jobban, majd Teke (Teaca, Tekkendorf) után az emelkedőnek köszönhetően jó térerővel szóltak a fiúk. Sajnos, aznap nem tudtam közbeszólni, mert a fiúk erre semmi esélyt nem hagytak, vagyis adásszünetet sem. Hi. Szászrégen egész területén is jól vehető a besztercei átjátszó, de a sima FT 26-os már kevés az indításához. Az igazi meglepetés az volt, hogy Nyárádremete felé haladva, a szerpentineken feldübörgött a beszélgetők hangja, pedig már kb. 80 km távolságot tettünk meg addig, és nem síkságon... Ezek után már nem hallottam semmit, különösen Szováta, de már Parajd is már jól le van árnyékolva a hegyek által. Hargita megyében is van ugyan átjátszó, de elfelejtettem magammal vinni egy listát, így csak próbálkozni lehetett, eredménytelenül. A visszatérés is hasonlóan izgalmas volt, miután fel lettem mentve a vezetés alól. Megtaláltam a finom áfonya likőrt, amit az öcsémtől kaptunk, és igyekeztem a modulációmat javítani vele, de mindhiába, mert YO5PDW teljesen kisajátította az átjátszót. Ezt a revüt éjfél utánig folytatta. Szegény Daniel san valami tüskét szedhetett össze a napokban, mert nagyon pikkelt a klubtársakra. Aki látta a Karatekölyök című filmet, az már érti, hogyan ragasztották rá a "san" szócskát. Az esti órákban azért sikerült egy-két kusót összehoznom, már amennyire a rokonlátogatás engedte, így az Echolink által egy Kanadában élő besztercei amatőrrel is tudtam beszélni, természetesen a kis kézirádióval. Később már YO5PDB is visszavonult, így Daniel éjfélig zenés dedikációkkal folytatta a műsort. Addig a vallás és a Darwin-elmélet között lavírozott, és Grigore barátunkkal próbálta elhitetni, hogy jobb keresztény, mint amilyennek látszik, de megbocsátani viszont ő nem tud, mert a kommunista rezsim elrontotta a klubtársai lelkivilágát, de főleg YO5DGE Dan van a begyében... A felesége csak rövid időre tudta elrángatni a rádiótól. Nem volt unalmas a dolog, legalább rájöttem, hogy YO5PDB igazi humanista, békéltető és bölcs parasztember formátum. Másnap este YO5AM Marius, az YO5KUC klubtitkára pizza-partit szervezett, ahova a fiúk a családtagokat is elhozhatták. Nagyon jó hangulat volt, sajnos az Echolink kapcsolat a kanadai fiúval nem jött össze a QRM és a gyenge térerő miatt. A füstre rá lehetett könyökölni, az emberek kétharmada cigarettázott, ez nem csak engem viselt meg... Egyébként a rokonoknál is ugyanez volt a gond... A parti vége felé Grigore tolmácsolta a fiúknak Daniel bocsánatkérését, mire mindenki megértően legyintett, YO5CBX Mircea pedig megkérdezte, hogy ki az a Daniel? Hasonló találkozóra egyhamar nem kerülhet sor: YO5AM Németországban dolgozik, YO5PDB pedig Spanyolországban. Dan elmondta még, hogy az átjátszó antennáját magasabbra akarják telepíteni, de duplexer hiányában erre még várni kell. Hazafelé jövet már csak egy élmény maradt: a Bánffyhunyad (Huedin) előtti szerpentines magaslaton menetből sikerült egy rövid QSO YO5PDB-vel. Ez már jóval túl van Kolozsváron is! Ezt jó eredménynek tartom ilyen körülmények között. Sajnos, a Királyhágó (Piatra Craiului) tetejéről hiába próbálkoztam, semmi nem sikerült. Érdekes, pedig le is parkoltunk... A továbbiakban a nagy forgalom kötötte le a figyelmünket. Erdélyben még nincs autópálya, a felújított főútvonal igen kevés a jelenlegi forgalomhoz. Néhol ki van szélesítve, máshol előfordul kapaszkodó és dupla sáv, de a teherforgalom, a lassú járművek, a szekerek, a lovas kocsik, a kerékpárosok és a gyalogosok igen megkeserítik az autós életét. Sok a település, elkerülő szakasz sehol nincs (de Besztercén van!), Kolozsvár esetében ez kész gyalázat. A drága járgányok és terepjárók vezetői szinte kivétel nélkül bunkók, nagyon figyelni kell a közelükben. Amúgy, a közlekedéskúltura (ha lehet így hívni), rosszabb, mint HA-ban. Úgy jellemezném, mint az itthonit: a Balkánon maradt... http://www.freewebs.com/ha5azz/heniu.jpg73! Feri, HA5AZZ
5
« Dátum: 2009 Január 10, 23:37 »
Írta: Valentin Ghita YO2LDCMár vagy öt éve annak, hogy áthatott az alsó sávok bűvölete. Mindig is volt bennem kísértés olyanba belefogni, ami másnak normális körülmények között nem sikerül. Ezzel a felfogással álltam hozzá a dolgokhoz a mindennapi életben is, minden területen, azonban a hosszú hullámok különösen is megerősítették nálam ezt a szabályt. Belenézve az állomásom naplójába, elmondhatom, hogy csak ebben a napfoltciklusban kezdtem el kitartóan figyelni a 160 méteres sávot. Az első 70-80 országot sikerült megcsinálnom különösebb gond nélkül, úgy hogy semmilyen célkitűzésem nem volt e téren. Felfogtam azonban, hogy a 160m a legnehezebb sáv a rövidhullámok közül, és itt eredményt elérni nem könnyű. A terjedési tulajdonságok, és főleg ez a mérhetetlen topband jelenség megértése arra késztetett, hogy átértékeljem a rövidhullámokról alkotott felfogásom. Nem nagyot hibázunk, ha elmondjuk, hogy ez a sáv inkább a középhullám vagy a hosszúhullám sajátosságait mutatja. Amit méltó rádiós őseinktől, illetve komoly szakkönyvekből tanultunk, sokszor nem egyezik azzal, amit mi magunk több napon át tapasztalhattunk a gyakorlatban, hogy aztán minden visszatérjen a papírformához. Talán éppen ez a vonzereje ennek az érdekes sávnak: a csalóka távolság mindattól, amit jól ismerünk. Mindig is bátorkodtam kérdezni az okosabbaktól, ha valamit nem fogtam fel legalább annyira, hogy ne kelljen álmomban is gondolkodnom rajta. Csak hogy YO-ban nem sikerült különösen sok eszmecserét folytatnom bárkivel is, aki nyugodalmassá tette volna az éjszakáimat, vagy folytonossá az alvásomat. És mivel éjszaka amúgy sem tudtam aludni, úgy döntöttem, hogy komolyabban elmélyülök a topband jelenségben. Ehhez hozzájárultak YO3AC, YO3APJ és YO5ODE eredményei is (YO5ODE az első, aki a hangjával csinálta meg a DXCC-t 160 méteren). Az előző napfoltciklusban YO-ban úgy dolgoztak ebben a sávban, mint bármelyik másikban a rövidhullámon. Boldog, külföldi WAS és WAZ diploma tulajdonosokkal folytatott hosszú levelezésekből leszűrtem, hogy egyik napfoltciklustól a másikig a topband terjedés szabadesésben van. Ez érdekes, mert a naptevékenységi mutatók ugyanazok, mint 11 évvel ezelőtt. A 160 méteres sáv többéves, folyamatos megfigyelése után elmondhatom, hogy ezek a mutatók csak tájékoztató jellegűek, a valódi terjedést egy másik mutató jelzi. Sajnos, azt mi még nem fedeztük fel eddig… hi! Arra a következtetésre jutottam, hogy az egyetlen komoly kritérium az elmélyült kutatómunkához ebben a sávban az, hogy éjszakáról éjszakára, télen-nyáron, de főleg télen - fülünkön tartjuk a fejhallgatót. Tulajdonképpen, a DX-ek csak azon vakmerő embereknek mutatkoznak, akik tudnak fülelni, és akik számára egy elvesztett éjszaka „csak még egy volt” a sok közül. Andy, YO3AC-tól tanultam meg vételre külön antennát készíteni. Ennek ellenére az általam korábban említett amatőrök különösebb erőfeszítés nélkül érték el a DXCC-t, lehet azért is, mert vételkészek voltak akkor, amikor YO-ban engedélyezve lett a topband. Tény, hogy manapság különleges vételi lehetőségek nélkül nem lehet eredményeket elérni ebben a sávban. A terjedés szeszélyei, a sűrűn lakott területeken a sávzaj, a vevőantennák számára a helyhiány, és nem utolsó sorban a komoly QRO hiánya miatt sokak számára a topband egy szép álom marad. Ilyen szempontból velem kicsit bőkezűbb volt a Jóisten. A családban volt elegendő vidéki telek a vevőantennák számára, majd építettem magamnak egy komoly QRO-t, és főleg van egy XYL-em, aki nekem adta a pénzét rádiózásra, ahelyett hogy egy új Mercedes-t vett volna magának. Vagyis családi egyetértés nélkül ezen a téren semmit sem lehet elérni. Ezt ti is nagyon jól tudjátok. Nem újdonság, amit mondok: a lényeg az, hogy füleléssel és szelektív forgalmazással a versenyeken, néhány év alatt könnyen megcsináltam 100 országot. Aztán Radu Bratu, YO4HW és tengerészeinek segítségével hozzájutottam topband rádióamatőr Bibliájához: ON4UN könyvéhez. Lényegében akkor fogtam fel igazán mit jelent a valóságban ez a sáv, és akkor kezdtem igen kicsinek érezni magam. ON4UN küldte nekem az első toroid vasakat a beverage antennákhoz. Azt nem mondta, hogy mihez kezdjek velük. Rájöttem, hogy neki a 160 méter jó üzlet, így eldöntöttem, hogy ha majd nagy leszek, akkor én másképp csinálom. Aztán elkezdtem kihúzni a több tíz km drótot a család termőföldjén. Az eredmények nem késtek, és az első száz ország után két év alatt meglett a 200. Jelenleg 215 országgal dolgoztam, ebből 205 igazolva van. Ezen kívül le van igazolva 45 amerikai állam, és tegnaptól mind a 40 zóna. Sok? Kevés? A Fennvaló tudja… Két éve igyekeztem, szinte naponta, egy QSO-t csinálni valakivel a 31-es zónából. YO-ból ez a legszerencsétlenebb fekvésű elérhető terület. És ez azért, mert a rádióhullámoknak át kell törniük a sarkkörön, onnan viszont úgy verődnek vissza, ahogy akarnak, csak éppen a 31-es zónába nem. Majdnem ugyanolyan nehezen érhető el Alaszka is az 1-es zónában, hasonló okok miatt. Mégis, az alaszkai északi állomások relatív könnyen elérhetők. Ez a „relatív könnyen” 300m hosszú kétágú beverage antennát és több mint 2K teljesítményt jelent egy vertikális antennába. Legalábbis ennyi kellett, amikor tavaly sikerült dolgoznom KL7HBK-val, amikor a naplementében felragyogott a napom. Az első frusztrációt a K7C Kure expedíció jelentette, amikor csak nyomokban hallottam a QSO-kat, amelyek aztán hirtelen abbamaradtak, amikor Európa belement az árnyékba. Akkor az „amerikai imperialistákat” hibáztattam ezért, mert hogy nem úgy forgalmaznak, ahogy kell. Most azt hiszem, hogy tévedtem. A rádióamatőr életben sokszor hajlamosak vagyunk kővel megdobálni azt, akit nem kellene. Ha apostol lettem volna, bizonyára én sem teszem, hi! Azóta naponta figyeltem a cluster-t és egyszer sem volt alkalmam hallani a 31-es körzetet, amely számomra gyötrő gondolattá nőtte ki magát. Amely csak fokozódott az utóbbi hónapokban, amikor egy amerikai, K9FD, sikeresen dolgozni kezdett Hawaii-ból. Ráadásul ez az emberke egyenesen szereti a sávot, lehetőséget adva a jobban helyezkedő EU amatőröknek, hogy valósággá váltsák legfelsőbb álmukat: a 31-es zóna a topband-ben. Meséltem már, hogy az én QTH-m nem megfelelő a 160m megfigyelésére. Zlatita a Locvei-hegyek lábánál fekszik, egy mély völgyben, így Északtól Dél-nyugatig le van árnyékolva. Amit más YO állomások a megszokott vételi antennákon hallanak, én azt már csak 300m-es beverage antennán észlelem. Északi irányban az antennám pont az államhatáron ér véget, a határőrök bele is botlanak. Hat hónapja nem is voltam adásban az új munkahelyem miatt, az egyetlen rádiós tevékenységem a cluster figyelése volt, naponta a 160m. Három hete kihúztam egy beverage antennát északi irányba, azután hogy az amerikai hívójelet váltott, és mint KH7C osztotta az európaiakat. Félelmem, hogy nem fogom meghallani, igenis jogos volt az előző évek Hawaii-kísérletek alapján. Valóban, csak a kelet-európai partnereit hallottam, őt még nyomokban sem. Megtanultam már, hogy ilyenekért ne bosszankodjak, de e kedvező alkalom megjelenése már a tűrőképességem határán túl volt. Éjszaka nem tudtam aludni, másnap meg semmire sem voltam jó a munkahelyemen. Míg aztán egyszer annyira jól jött, hogy ráhívtam. Szerencsétlen módon, nem volt meg a három fázis a shack-ben az erősítőhöz. Rájöttem, hogy az Isten eldöntötte: nem vagyok elég jó az ilyen mutatványokra, így azzal vigasztaltam magam, hogy legalább hallottam egy Hawaii állomást 160m-en. Már az sem számított, hogy mellette ott volt NL7Z is, ilyenért is kapartam az elmúlt években. Vaktában rá is kiabáltam olyan 250W-al, amennyit egy fázissal ki lehet hozni az előerősítőmből. A második hívásnál már a nevemen szólított az ember, ettől igen tehetetlennek éreztem magam ahhoz, hogy megcsináljam az utolsó zónámat. Nem gondoltam, hogy egy alaszkai 160m-es összeköttetés ennyire indiszponált volna. Az eredménytől összeroskadva és szomorúan mentem haza aznap. A rádióamatőrök Istene elfordult tőlem, a topband ügyeletes méltatlanától. Várnom kellett néhány napot, mire újra meghallottam. Most viszont sokkal jobban. És nem bírtam ki, hogy meg ne hívjam, de most már a felkészített QRO-val. Néhány próbálkozás után már a kétségbeesés határán voltam, amikor meghallottam a hívójelem egy részét. Az ég szakadt rám… a fejhallgatóban nem hallottam mást, csak a szívem dobogását, amit már a torkomban éreztem a nagy izgalomtól. Ekkora szégyen még nem ért eddig… Húszévi rádiózás után úgy viselkedtem, mint amikor YO2BV asszisztált az első CW QSO-m alkalmából… Végül meglett a QSO, elszálltak a szokásos TU-k is. Az évek óta tartó megpróbáltatásom, amely nappalokat és éjszakákat emésztett fel az életemből, véget ért. Siettem e-mailt küldeni, hogy biztos lehessek benne: valóban Hawaii-t csináltam és nem egy szerencsétlen kalózt. Rádióamatőr pályafutásom utolsó éjszakáját töltöttem várakozással. Ma reggel 8-kor KH7C megerősítése a QSO-ról a postafiókomba érkezett. A kínomnak végre… vége. Mától szabad ember vagyok, előítéletek és fehér éjszakák nélkül. Mind a negyven zóna a logomban van. Ez volt minden, amit amatőrködéssel az életben el akartam érni. Most már a talajhoz közelebb fekvő dolgokra is tudok majd koncentrálni… legyen vajon az 5 amerikai állam a topband-hez? Csak a rádióamatőrök Istene tudhatja… Az biztos, hogy ha befejezem a rádióamatőr pályafutásomat (már foglalkoztat a téma), soha nem fogom bánni a rádióállomás mellett elpocsékolt időt egy olyan cél érdekében, amely miatt időnként átestem a ló túlsó oldalára, és olyant is tettem, amit nem kellett volna. Remélem, hogy az érintettek meg tudnak bocsátani, és gondolják majd azt, hogy én vagyok az a bolond, akinek egyedül sikerült a WAZ 160m-en. Hibázni nagyon könnyű, és ennek elismerése emberségre vall, megbocsátani viszont fenséges dolog. Jó egészséget és DX-eket! Valentin Ghita YO2LDC14-12-2008 A szerző és a Radioamator.ro webmaster engedélyével fordította Ambrus Ferenc HA5AZZ. Tnx Vali om! Az eredeti írás itt látható: http://www.radioamator.ro/articole/view.php?id=537
6
« Dátum: 2008 November 16, 19:13 »
A hővezető paszta
A hővezető paszta a hőátadási folyamatban kulcsszerepet játszik. E nélkül akár 5-10 °C-al is magasabb lehet a processzor hőmérséklete. A hővezető pasztával szemben elvárt követelmények:
- jó hővezető képesség
- "lágy" konzisztencia (kis viszkozitás)
- hőmérséklettől minél kisebb mértékben függő viszkozitás-változás, azaz idővel ne "folyjék" ki a felületek közül
A hővezető tulajdonságait tekintve - növekvő hővezetési tényezős sorrendben - az alábbi "paszták" alkalmazhatók:
- adalék nélküli szilikon zsír (áttetsző lágy zsír)
- cink- , alumínium- ,vagy berillium-oxidot tartalmazó szilikonzsír (tejfehér zsír)
- alumíniumpúdert tartalmazó zsír
- rézpúdert tartalmazó zsír
- 25-30% ezüstpúdert tartalmazó zsír
- 80% ezüstpúdert tartalmazó szilikon zsír
Házilag lehet készíteni fémtartalmú pasztát csiszolással, de óvva intenék bárkit attól, hogy ezt tegye, mert amíg a gyári pasztákban a fém és a fém-oxid szemcsék kisebbek mint 0,005 mm, addig a csiszolással a szemcseméret 0,1-0,07, jó esetben, ráadásul a csiszolópapírról leválnak ugyanilyen méretű csiszolószemcsék, amelyek kemények és mintegy "távtartók" a proci és a hűtőtömb között. Ezt találtam az interneten, valahol. Most arra kényszerülök, hogy kipróbáljam a sima szilikonzsírt, ugyanis csak ez van kéznél. Azt tapasztaltam néhány meghibásodott hajtásszabályzó esetében, hogy az IGBT-modul alá eléggé vastagon kenték fel a hőelvezető pasztát. 6-8 évi kifogástalan működés után a szabályzó hirtelen elpusztult. Amikor szétszedtem, a modul alatt kikeményedett fehér anyagot találtam, szinte olyan volt, mint a gipsz. Biztos, hogy így már nem vezette el a hőt. Így hát igen vékony szilikonzsírt fogok felkenni a bordára, jobb lesz, mint semmi. Az eddigi javításoknál még mindig találtam annyi maradék pasztát, hogy áttetsző filmet vonhassak az IGBT talpára és a hűtőbordára, ami masszív alaplapja az egész hajtásszabályzónak. Tökéletesen megfelelt, nincs túlmelegedés, bár nem volt időm egy órán át folyamatosan járatni a liftet.
7
« Dátum: 2008 Október 30, 19:12 »
Épített már valaki parabola antennát 432 MHz-re vagy 144 MHz-re?
Nem igazán látok konstrukciókat az interneten, habár valamelyik ARRL Handbook-ban láttam egy érdekes képet.
Nem egy népszerű antenna ezek szerint...
8
« Dátum: 2008 Június 14, 19:17 »
Sziasztok! 9A2AA Tom, HA3HP Tibor és 9A5AN Neno ma megérkeztek Dugi Otok szigetre. A horvát szigetvadászatban érdekelt rádióamatőrök holnaptól különböző szigeteken hallhatják őket 20 és 40m-en. Billentyűt elméletileg nem vittek magukkal, így SSB üzemmódban fognak dolgozni (totál amatőrök, hi!). Az aktivitásuk a horvát IOCA-program része (Islands Of Croatia Award). Az akció sikeréhez szélcsendes idő és nagyobb hullámoktól mentes tenger szükséges. 73! Feri 5AZZ
9
« Dátum: 2008 Március 13, 00:48 »
Kedves János, HA3UU!
A tavalyi magánban folytatott levelezésünkből kifolyólag azt hittem, hogy mindent megbeszéltünk.
Nos, úgy látszik tévedtem.
Már második magán jellegű leveledet küldted a feleségemnek, HA5TAA Anikónak, mindezt azért, mert nyilvánosan kérdezett valamit a Pannon DX levelező listán. Ő tájékoztatott engem erről.
Ezt megelőzően a klubtitkárát hívtad fel telefonon ugyancsak ezzel kapcsolatban, pedig ő nem is olvassa ezt a listát.
Mégis mit reméltél? Hogy majd összeszídja? Vagy kirúgatja a klubjából?
Hadd hívjam fel a figyelmed arra, hogy az általad emlegetett alkotmányos jogok Anikót is megilletik.
Ebből kifolyólag szabadon leírhatja a véleményét bármely rádióamatőr fórumon, most speciel kérdezett valamit.
János, úgy gondolod, hogy már kérdezni sem szabad? Vagy zavarnak a kérdések?
Két lehetőséged volt: figyelmen kívül hagyod, vagy pedig válaszolsz. Ennyi.
Magánban válaszoltál egy nyilvános fórumon feltett kérdésre, ez nem nagyon illik, szerintem.
A második leveledben alkotmányos jogaidra hivatkozol, amennyiben nem vonja vissza a Veled kapcsolatos részt az írásából, amely tulajdonképpen egy kérdés. Nem lenne egyszerűbb, ha nyilvánosan megcáfolnád?
János, a nyilvánosság a demokrácia leghatékonyabb eszköze, majdnem húsz éve szabadon élhetünk vele.
Nem véletlenül vannak kitalálva a nyilvános fórumok, még a rádióamatőrök részére is, pont ezért élek én is ezzel a lehetőséggel. Meg mások is. Ezért felhasználom az alkalmat, hogy újra elmondjam Neked a véleményem.
Tudod, hogy nem szeretem a mószerólást, burkolt fenyegetéseket és az intrikázást. Most 2008-at írunk, ezért
allergiás vagyok minden olyan megnyilvánulásra, amely a pártállami időszakra emlékeztet.
Úgy gondolom, hogy magatartásoddal túlléped a hatáskörödet, másrészt ez nem illik egy választott tisztségviselőhöz.
Ezért ismételten felkérlek arra, hogy mondj le minden jelenlegi tisztségedről.
Tedd meg a MRASZ érdekében. Hidd el, hogy a szövetség túl fogja élni.
Sok fiatal, tehetséges rádióamatőr van, aki átveheti a helyed, nem lesz gond.
Neked pedig jár a pihenés.
Rádióamatőr üdvözlettel: Feri, HA5AZZ
PS: Ha valakinek van rá lehetősége, akkor kérem hogy ezt másolja át a Pannon listára. Köszönöm.
10
« Dátum: 2008 Március 10, 19:01 »
Sziasztok!
Volt valami MRASZ-közgyűlés, ha jól tudom.
A madárkák azt csipogták, hogy a nem tagok már nem fogják megkapni a lapjaikat, még pénzért sem.
Tud erről valaki valamit, vagy el lehet könyvelni rosszindulatú pletykának?
Feri 5azz
11
« Dátum: 2008 Március 03, 16:57 »
2008 – a válaszút éve?
írta Grünberg Ferenc, YO4PX
fordította Ambrus Ferenc, HA5AZZ
A cikk eredetileg a www.radioamator.ro
honlapon jelent meg.Idézvén André Malraux-t (1901-1974, francia író, kalandor és politikus), akinek proféciája szerint „a XXI-ik század vagy vallásos lesz, vagy egyáltalán nem lesz”, meg merném jósolni, hogy a FRR (a Román Rádióamatőr Szövetség) 2008-ban vagy megújul, vagy egyáltalán nem lesz. Ami még távolról sem jelenti azt, hogy a rádióamatőrködés megszűnne létezni.
Hajlamosak vagyunk összetéveszteni a FRR-t a rádióamatőr mozgalommal, és minden reményünket ebbe a szövetségbe helyezni, amely még csak nem is foglalja önmagába az összes YO rádióamatőrt. De ez nem valami szokatlan dolog: minden fejlett országban vannak rádióamatőrök, akik nem tagjai saját országuk nemzeti szövetségének, illetve alternatív szervezetek tagjai. Az Egyesült Államokban 722.330 engedélyes amatőr van a Wikipedia, the Free Encyclopedia internetes oldal szerint, a Federal Commission of Communications (FCC) adatai alapján, míg David Sumner K1ZZ 151.000 ARRL-tagról tesz említést a QST 2007.augusztusi számában megjelent "Eddig jó" című vezércikkében, melynek fordítását a Radioamator.ro honlap publikálta.
Különfélék a motivációik azoknak, akik tagjai szeretnének lenni egy klubnak vagy egy nemzeti szövetségnek: az igény, hogy képviselve legyenek a helyi hatóságok és a kormányzati szervek elõtt (vagy az ezekkel való „harcban”), részvétel a szövetség vagy a tagjai által szervezett programokban (diplomák, versenyek, expedíciók, Field Day aktivitások, konferenciák, rádióamatőr találkozók, szakirodalom kiadása stb.), de lehet a „szolgáltatás csomag” is, amely jár nekik, mint tagdíjat fizető tagoknak, kezdve a szervezet által kiadott lap megküldésével, jogi tanácsadással, és - nem utolsó sorban – a szolidaritás és a kollegialitás érzete, amelyet egy közösséghez való tartózás kínálhat. Természete szerint az ember egy szociális állatfaj, mondta Arisztotelész.
Egy intézmény megreformálása olyan művelet, amely gyakran körülményesebb lehet, mint egy új intézmény létrehozása. Az FRR esetében sebészi hidegvérrel kellene kivizsgálni, hogy mit kellene megreformálni, és fel kellene mérni, milyen mértékű műtétre lenne szükség, a páciens életének veszélyeztetése nélkül, hogy a beavatkozás a gyógyuláshoz vezessen, hogy az alkalmazott reform megfeleljen a szövetségi tagok többségének elvárásainak, és főleg a rádióamatőr mozgalom hosszútávú érdekeinek YO-ban.
Nem vagyok az alapszabályok és ezek megfogalmazásának szakértője, hogy jogi keretekbe tudnék foglalni egy olyan szerteágazó aktivitást, mint amilyen a rádióamatőrködés. Éppen ezért nem fogom megkockáztatni, hogy az FRR alapszabályának mélységeiben búvárkodjak, hogy konkrét változtatási javaslatokkal szolgáljak egyik vagy másik paragrafus esetében. Egy jogász kolléga áttanulmányozta a jelenlegi alapszabályt, és arra a következtetésre jutott, hogy az bizony egy „csalamádé”. Hajlamos vagyok arra, hogy igazat adjak neki. De ha nem is így lenne, az alapszabály akkor is jelentősen elavult, ezért egy frissítési eljárást igényelne. Nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy az élet jóval sokoldalúbb annál, hogy azt törvények és szabályok által véglegesen szabványosítani lehetne, vagy hogy visszavonhatatlan törvényi keretek közé lehetne szorítani, ugyanakkor az élet az, amelyik ez utóbbiakat a paragrafusaik modosítására és az új helyzetekhez való alkalmazkodásra kényszeríti, nehogy alkalmazhatatlanná váljanak. Ezen a téren semmi sincs kőbe vésve, és azok, akik beérik azzal, hogy váltig és nagyokosan hírdessék, hogy „ezek a törvények, ezeket kell betartani, punktum!”, nem a haladás, hanem a stagnálás, illetve a regresszió hívei. A törvényeket emberek készítették emberek számára, és ezeket időnként változtatni kell, főleg ha azokat dilettánsok fogalmazták meg és már eleve rosszak voltak.
Így hát, javaslatok helyett, én bizony kritikával kezdeném. Jól tudom, hogy néhány kollégám izgatottan fel fog ugrani ezeknek a szavaknak a hallatára. Újra és újra tiltakozni fognak, hogy nem „kötekedőkre” van nekünk szükségünk, hanem olyanokra, akik „dolgozni” akarnak, nem „rombolók” kellenek, hanem „építők”. Én viszont azt hiszem, hogy nagy szükség lenne egy kiméletlen elemzésre, hogy pontosan megtudjuk mi az ami finomításra, átalakításra, változtatásra, illetve javításra, vagy egy radikális eljárás által éppen alapból való újjáépítésre szorul. Ezután, és csakis ezután, az ügy teljes ismeretében lehetne „munkához” látni.
És ha a „kritika” szó netalán sértené az érzékenyebbek fülét, akkor lecserélhetjük azt a „helyzet objektív mérlegelése”, az „korszerűtlenné vált aspektusok felismerése”, vagy a „hátrányos helyzet felmérése a szükséges korrekciók elvégzésének érdekében” stb. szószerkezetekkel. Hogy mi nem tetszik nekem, egyebek között, a jelenlegi FRR-nél? (Azzal a megjegyzéssel, hogy kizárólag a szervezet központi irányításának módjára célzok, nem pedig a szövetséget alkotó klubokra.)
12
« Dátum: 2008 Február 06, 22:56 »
Elrugaszkodván a másik topiktól, amelyben az egyik névtelen kolléga képtelen, meg nem történt dolgokat vet a beszélgetők szemére, arra gondoltam, hogy új témát kezdek. Legyen itt helye az eszmecserének, a beszélgetésnek, de akár a viccelődésnek is, mert a rádióamatőrködés lesz a táma. Ha lehet, akkor maradjunk is a témánál, mert nekem fontos lenne minél több ember véleménye. HA2MN Tibor utólagos engedélyével szeretnék a rombolásnak minősített írásával indítani. „A magyar rádióamatőr szövetségi rendszer nagy hibája, hogy a rendszerváltást követően – tény, hogy részben kényszerből – megmaradt a keleti modellnél, sőt egyre inkább rögzül ott, ahelyett hogy kiutat keresne a nyugati, egyben a globálisan elfogadott modell felé. Gondolom, hogy titokban egyetértesz ezzel, noha nem fogod nyilvánosan kimondani, de nem is kell. A keleti modell eredménye az a leépülés és beszűkülés, amit statisztikailag is látunk idehaza. Sok más országban ugyanakkor látható a fejlődés, nő az amatőr rádiósok száma, sőt annak ellenére, hogy a távíró követelményeket eltörölték, nő a CW operátorok száma. A CQ-160 mellett ott voltam a REF-en is, ami azért nehéz verseny, mert a sok lassú CW állomás kivárása, levadászása idegőrlő, de hát ott vannak és ez végül mindenkinek jó.
Akinek az a hobbija, hogy világversenyeket nyerjen, ám tegye, és nekünk is szükségünk van rá, hiszen nélkülük nem mennének a dolgok (mint ahogy nélkülünk sem). Ami a magyar szövetségi szemléletet illeti, irányt kéne váltani nyugat felé az értékek megőrzésével és bizonyos dolgok eldobásával, ehhez ügyes kompromisszumokat kellene kötni és nagyon, nagyon sokat tárgyalni a megfelelő helyeken. (Tévedés ne essék, személy szerint nincsenek már ambícióim.) Úgy gondolom, hogy a mostani fiatal generációnak kellene az élre állni és meghatározni azt az irányt, ami kivezeti a mélypontról rádióamatőr hobbit. Vannak kezdeményezések, programmá kellene szervezni ezeket. Mi, a magunk egyre szerényebb módján, csak támogatni tudnánk ilyen dolgokat, de a fiataloknak kellene felvállalni a továbblépés alapjainak megteremtését. Már ha akarunk jövőt.”
El sem hiszitek, hogy 2007.december 31-én egy cikk jelent meg a Radioamator.ro oldalon, amelyet nemrég követett egy másik is, és ezekben igen kemény kritikákat kapott a román sportszövetség. Szinte ugyanazokat a mondatokat olvastam, mint itt a fórumon, csak éppen más nyelven. Szerzőik világot látott emberek, így nagy tiszteletnek örvendenek a rádióamatőrök között, egy olyan országban, ahol a rádióamatőrködést az előző hatalom is sportként kezelte. Ennek ellenére, a kommentekből ítélve, nem számíthatnak boszorkányüldözésre. Bár sokszor találkoztam régi YO rádióamatőr ismerősökkel, soha nem hallottam sportra való hivatkozást. Természetesen, számomra is meglepetés, hogy már tőlünk keletre is megjelentek azok a törekvések, amelyek nyugati típusú rádióamatőr szövetségben látják a jövőt. Az első cikk szerzőjének engedélyével idézek néhány mondatot. Az írás, egyebek közt, a román szövetség kompetenciáját firtatja abban, hogy a nem általa szervezett rádióforgalmi versenyeket az éves YO versenynaptárba foglalta, és rövid interjút közöl a főtitkárral. „Egy nagyon rövid meghatározásban a rádióamatőrködés a rádióhullámok azon kedvelőinek hobbija, akiknek az engedélyét minden országban a hírközlési hatóság pecsételte le. Romániában ez a hivatal az ANRCTI. E hobbi keretén belül egyes rádióamatőrök a rádiókonstrukciókat preferálják, nagytávolságú összeköttetéseket létesítenek vagy rádiós expedíciókon vesznek részt, mások pedig Hold-visszaverődés útján kommunikálnak. Egyesek viszont a versenyeket szeretik.
Alapjában véve, minden hobbinak van egy kompetitív oldala is, ahol egyesek be szertnék bizonyítani, hogy jobbak, mint a többiek. A hírközlési hatóság nem fogalmaz meg különleges követelményeket a rádióforgalmi versenyekkel szemben, ezek szervezését intézmények, egyesületek, klubok vagy magánszemélyek végezhetik. Példák: a CQWW szervezője a CQ Amateur Radio magazin, az ARRL DX International szervezője az Amerikai Rádióamatőrök Ligája (ARRL), a YO HF DX szervezője a FRR, a YO International PSK31 Contest szervezője pedig a Nagybányai Városi Sportklub – Rádió Részleg. Ennek értelmében a rádióforgalmi versenyek lebonyolítására senkitől sem kell engedélyt kérni, amennyiben a rádióforgami szabályokat betartják.
Romániában a a rádióamatőrködést sportnak tekintik, a rádióamatőr mozgalmat a Román Rádióamatőr Szövetség (FRR) koordinálja, mely szervezet a Nemzeti Sportügynökségnek van alárendelve.”
(Részlet Ciprian Sufitchi YO3FWC, N2YO: Micsoda az YO Versenynaptár? című írásából http://www.radioamator.ro/articole/view.php?id=451)
Meglepetés számomra, hogy tőlünk keletre a rádióamatőrködés hobbi, csak sportként kezelik (még). Nem is olyan régen furcsának tartottam, hogy keleti divatot követünk (sportszövetség, ugynaz a suffix nem adható ki másik körzetben stb.). Pedig már a nyolcvanas években erőteljesen folyt a nyugati divatok és szokások koppintása. Felfoghatatlan, hogy éppen a rádióamatőr mozgalom ment ellenkező irányba. Ma már azt tartanám furcsának, ha keletről kellene behozni a nyugati divatot. Végül is, ez az égtáj a meglepetések iránya: onnan jött a glasznoszty és a peresztrojka is. Sokan még ma sem tudnak ennek örülni. 73! Feri 5azz
13
« Dátum: 2008 Január 20, 15:10 »
Sziasztok! Többször hallok ilyen hívásokat 40 méteren, néha 80 méteren is, hogy CQ long path, CQ dog x-ray... Ebből azt már megértem, hogy valaki X nevű kutyát hív, de azt már nem, hogy hosszú úton... A rövidhullámú terjedésről tanultakból azt tudom, hogy 14 MHz-en (biztosan feljebb is) az adóból származó rádióhullámok kétszer is visszaverődhetnek az ionoszférán, úgy hogy közben nem érintik a Föld sötét oldalát. Na de az alsó sávokon hogyan? A DX-Cluster beírásokból többször arra is tudok következtetni, hogy sok amatőr (főleg olaszok) nincs tisztában a terjedési viszonyokkal. Lehet, hogy én sem? Feri
14
« Dátum: 2008 Január 04, 22:33 »
Elektrolitikus kondenzátorok formázása
Prof. Tudor Pacuraru YO3HBN
Általában nem történt meg velem olyan, hogy az antennám kapásból működött volna. Elég egy kis ónos eső, egy kis verébpiszok, és az állóhullám arány máris 1,5 fölé szökik. Csöves erősítő esetében ez az aspektus nem igényel korrigálást, míg el nem éri az 1:3 értéket. Egy tranzisztoros QRO esetében, amennyiben nem kapcsoljuk ki azonnal, a zsebünkbe nyúlhatunk. Mélyen!
Éppen ezért az amatőr QRO-k jelentős része ma is elektroncsövekkel készül. Ezek jobban bírják a nehéz igénybevételt, időnként olcsóbbak is, de mindig is nagyfeszültségen működnek. Követelmény tehát a csöves erősítőknél a jó minőségű, lényegesen túlméretezett alkatrészek használata: legalább 1W-os ellenállások, lehetőleg kerámia (minimum 1kV feszültség türésű) kondenzátorok, és végül nagyfeszültségű elektrolitikus kondenzátorok.
A televízió készülékek az utolsó tömeggyártású cikkek, amelyekben nagyfeszültségű elkókat használnak, és mivel a katódsugárcső fokozatosan átadja a helyét az LCD képernyőnek, a 350-450V-os elkó is része lesz a történelemnek. Ma már a román rádióamatőr is kénytelen néha bontott, többé-kevésbé felújított alkatrészekkel dolgozni. Csak hogy egy hibás, vagy rosszul felélesztett elektrolitikus kondenzátor egy potenciális bomba lehet, és az új generációban igen kevés rádióamatőr ismeri a szükséges biztonsági intézkedéseket. Amikor birtokunkba jut egy ilyen alkatrész, az első dolgunk az legyen, hogy kisütjük (rövidre zárjuk a pólusait). Nem egy darab dróttal, hanem egy komoly, villanyszerelő csavarhúzóval. Ezzel megelőzzük a veszélyes incidenseket, mert nem tudhatjuk, hogy ki és mikor használta legutóbb, hiszen egy ilyen kondenzátor képes napokig, néha hetekig, veszélyes töltést tárolni. Ha ezzel a biztonsági eljárással végeztünk, következhet a kondenzátor vizsgálata.
Meg fogunk lepődni: a nemrég kisütött elkó pólusain is találunk néhány voltos feszültséget. Ebből már megtudhatjuk, hogy a kondenzátor elvben még használható-e. Ellenkező esetben, minden sajnálkozás nélkül, ki kell dobni. Amikor kipakoljuk, az elektrolitikus kondenzátor még nem forrasztható be és nem helyezhető feszültség alá. Bizonyos inaktív idő elteltével a paraméterei megváltoznak, és az azonnali üzembe helyezés kisebb robbanással járhat.
Az elektrolitikus kondenzátort formázni kell. Ehhez szükségünk van egy egyenáramú tápegységre.
A névleges feszültségének egy harmadával kezdjük, ezt kapcsoljuk rá egy minimum 2 wattos, 10-15 kOhm-os ellenálláson keresztül. Pólusaira párhuzamosan egy bleeder-t, vagyis egy 150 kOhm-os kisütő ellenállást szereljünk. Néhány perc után kapcsoljuk ki az áramforrást, süssük ki az elkót, majd kézzel (óvatosan) vizsgáljuk meg a hőmérsékletét. Ha meleg, akkor a szivárgási áramok mértéke a dielektrikumban túl nagy, vagyis az alkatrészt nagy valószínűséggel kidobhatjuk. Hagyjuk kihülni, majd óvatosan kapcsoljuk rá újra a feszültséget, ez esetben 10-15 percig. Két lehetőség adódhat: vagy felforrósodik, és akkor ki kell dobni, vagy hat a formázás, és akkor legfeljebb langyos lesz. Ha az elektrolit tovább nem melegszik, néhány órai formázás után növelhetjük a feszültséget a névleges érték 50-60%-ára. Ne feledjük, hogy minden kikapcsolás után ki kell sütni a kondenzátort. A formázás hatékonyságával egyenes arányban nő a szikrázás mértéke is a kisütésnél: idővel igazi csattanásokká válnak. Ez természetes, a formázással az elkó kapacitása folymatosan javul, illetve közeledik a névleges értékhez.
Alig tíz órai formázás után névleges feszültségen is tesztelhetjük, vagy legalábbis azon, amelyen működni fog. Ha fél órán belül nem melegszik fel, akkor használható a tervezett áramkörben.
Az eljárás kissé körülményesnek tűnik, de a valóságban feltétlenül szükséges, egyébként a kár mértéke nagy lehet, mert egy rossz kondenzátor tönkreteheti az egész áramkört.
Kitartani kényszerülök három aspektus mellett:
- A formázás nem csak a bontott, több évtizedes elkókra vonatkozik. Minden nagyfeszültségű elektrolitikus kondenzátort formázni kell, még akkor is ha vadonatúj, és éppen most hoztuk el a boltból - ha el akarjuk kerülni a katasztrofális meghibásodásokat.
- A pólusok rövidre zárása (áthidalással való kisütése) egy feltétlenül szükséges biztonsági eljárás. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy amúgy is „testen van” a fémes burkolata. Nagyon kellemetlen meglepetés érhet bennünket, sőt halálos is!
- Az elektrolitikus kondenzátoroknak van egy „normális” felhasználási helyzete, ez általában vertikális. A régebbieknek alul menetes részük van, anyacsavaros rögzítéssel, a legújabbak felül sajtolás nyomait viselik (ez megakadályozza a repeszek képződését robbanás esetén).
Ritkábban előfordulhat horizontális felfogatású elkó is, megfeleő rögzítő bilincsekkel. Nagyfeszültségű elektrolitikus kondenzátor nem megfelelő rögzítése (ferdén, fordítva stb.) változatlanul az alkatrész meghibásodását okozhatja. Ezt inkább kerüljük.
Végül, néhány tanács arra az esetre, ha bekövetkezne a kondenzátor robbanása. A csattanás forró elektrolit szétfröccsenésével és mérgező gázok felszabadulásával jár. Ne veszítsük el a fejünket, hanem kapcsoljunk ki mindent. Az elektrolit vezeti az áramot, ezért kell lekapcsolni az áramkört a feszültségről. Második lépés: meggyőződni arról, hogy nincs tűzveszély. Ha lángot látunk, akkor használjunk tűzoltó készüléket (pl. személygépkocsiba valót), vagy dobjunk egy takarót a munkapadra. Csak ezután következhet a harmadik lépés: ha kezünkre fröccsent a maró hatású elektrolit, bő hidegvízzel mossuk le a fürdőszobában. Steril kendőt és kötszert használjunk, ha szükséges. Ne alkalmazzunk antibiotikus kenőcsöket, az nem segít eben a stádiumban, viszont a fájdalom csillapító jól jöhet. Ha az égés súlyos, illetve a sérült bőr hámlani kezd, akkor forduljunk orvoshoz. Annál is inkább jelentkezzünk az orvosnál, amennyiben a szemünkbe is jut az elektrolitból.
A levonható következtetés: inkább vizsgáljuk meg és figyelmesen formázzuk a nagyfeszültségű elektrolitikus kondenzátorokat felhasználás előtt, hogy ne érhessen baleset bennünket.
YO3HBN
A fordítás a szerző hozzájárulásával történt. Mni tnx dr om Tudor!
Tudor OM főleg a balesetek megelőzésének céljából írta ezt a cikket és örömmel vette, hogy le akarom fordítani. Forrás: Radiocomunicatii si radioamatorism 3/2006.
A fentiekhez hozzáfűzném, hogy a munkapadra szerelt plexi védőlap nem lenne rossz ötlet.
Régebben láttam TV-szerelőt, aki két sorbakötött 230V-os izzót használt kisütésre csavarhúzó helyett.
Formázás céljaira alkalmas feszültségeket régi rádiók transzformátorjáról lehet nyerni.
15
« Dátum: 2007 Szeptember 13, 21:51 »
Az első műholdas QSOBernardt Huth YO2CMI2006. decemberében teljesítettem egy régebbi álmom, éspedig az első QSO létesítését rádióamatőr műholdon keresztül. Ehhez a következő dolgokra van szükség: 1. egy antenna 70 cm-re, illetve egy másik 2m-re 2. VHF/UHF tranceiver, lehetőleg olyan, amelyik a műholdas forgalmazásra is jó 3. műholdkövető (tracking) program 4. azimutális-elevációs forgató, ha irányított sugárzókat használunk. (Az elevációs szög az űrtávközlési földi állomás antennájának a függőleges síkban mérhető irányítási szöge a vízszinteshez képest. Az azimutális szög a földi állomás antennájának a vízszintes síkban mérhető irányítási szöge az északi irányhoz viszonyítva. A két szög együttesen egyértelműen meghatározza az antennairányt. A lehetséges elevációs szögek tartománya 5°...90°. Fordítói megjegyzés.) Az általam használt berendezés a következő: ICOM IC-910H adóvevő, egy 19 elemes F9FT antenna 70cm-re és egy 2MCP14 körsugárzó 2m-re. A tápvonal Ecoflex10-es kábel, a forgató pedig KR 5500-as. Jelenleg nem használok előerősítőket. A SatPC32 szoftvert használom (regisztrált). Az egyetlen különbség a regisztrált és a demo változat között, hogy az utóbbi minden bekapcsolásnál igényli a saját koordináták beírását. A program megtalálható az interneten a következő honlapon: www.dk1tb.deEzt a programot úgy szerkesztették, hogy vezérelhesse az adóvevőt (CAT) és a forgatót is. A CAT kapcsolat által a program kompenzálja a Doppler-effektust úgy adás, mint vétel üzemmódban is. Az első QSO-knál kikapcsoltam ezt az opciót, mert inkább zavart, mint segített. HI. A szoftver a nasa.all fájlból veszi a kepleri adatokat, amely megtalálható az interneten az AMSAT honlapján. Hasonló tracking program pl. a Nova vagy az Orbitron (vagy pl. www.n2yo.com, szerkesztői megjegyzés). Az analóg üzemmódban (CW, SSB) dolgozó műholdak általában B vagy J üzemmódban dolgoznak. Most nem térek ki az A üzemmódra (RH/URH). Mielőtt elkezdenénk forgalmazni, tesztelni kell a vevő viselkedését, amennyiben egy közeli antennán adunk. Ha a nagy jel miatt a vevő lefullad, akkor meg kell oldani a problémát, például azzal, hogy csökkentjük a sávszélességet (CW filter) vagy a kimenő teljesítményt. Az én adóvevőm tökéletesen működik az rx 70cm/tx 2m változatban. A tx 2m/rx 70cm változatnál ugyan „érzem” az adást, de hallom a saját jeleimet is a műholdról. Műholdas forgalmazásnál figyelni kell arra is, hogy a rádióamatőr műholdak többsége „reverse tracking” módban dolgozik, vagyis amikor a vételi frekvencia emelkedik, akkor az adási frekvencia csökken, és fordítva. Ezt az újgenerációs adóvevők már automatikusan végzik. Ugyanez érvényes SSB-ben is: amikor a vétel USB-ben történik, akkor az adás LSB. Ezek után csináljuk meg együtt az első (virtuális) QSO-t. Erre az FO-29 (Fuji Oscar), alias JAS-2 nevű műholdat néztem ki. Ez J üzemmódban dolgozik, vagyis 70cm-en lesz a vételünk, az adásunk pedig 2m-en. Downlink (rx): 435.800 - 435.900 MHz Uplink (tx): 145.900 - 146.000 MHz Jeladó CW: 435.795 MHz A SatPC32 tracking programmal figyeljük, hogy mikor jelenik meg YO felett a műhold. http://www.radioamator.ro/articole/img/395_1.jpgAz antennákat a műhold pályája felé irányítjuk. A vevővel megkeressük a jeladóját vagy ráállunk egy CQ-t hívó állomásra. Általában 485.850 MHz körül erős olasz állomásokat lehet hallani. Miután meggyőződtünk róla, hogy a műhold hallható, kiválasztunk egy szabad frekvenciát és leadunk egy CW hívást. Több, mint valószínű, hogy csak az alapzajt fogjuk hallani. Erről a Doppler-effektus tehet, nem szabad megfeledkezni róla. Csak az adó frekvenciáját változtassuk kis mértékben le-fel, míg egy adott pillanatban meghalljuk a saját, műhold által átjátszott adásunkat. Evrika! Most már semmi sem áll az első QSO útjában. Ráállunk egy hívó állomásra, beállítjuk az adónk frekvenciáját úgy, hogy hallhassuk a saját adásunkat és válaszolunk a hívásra. Közben ne feledjük, hogy a műhold tovább halad, tehát az antennákat újra kell irányítani… A Doppler-effektus miatt az rx/tx frekvenciák folyamatosan változnak, ezen sokszor a RIT is segíthet. HI. Néha CW QSO közben egyszerűen eltűnnek a jelek (QSB, Doppler), de az adást nem kell abbahagyni, annak ellenére, hogy nem figyelhetjük saját jeleinket. Így sikerült nálam is az első műholdas QSO egy DL állomással. Riportot váltunk, lokátort és néha (ha az állomások még hallják egymást) nevet. A következő lépés a VO-52-esen való forgalmazás volt, amely B üzemmódban működik. Ez esetben a vétel 2m-en, az adás pedig 70cm-en történik. Downlink (rx): 145.870 - 145.930 MHz Uplink (tx): 435.220 - 435.280 MHz Jeladó CW: 145.860 MHz A jelek itt valamivel jobbak, mint az FO-29-es esetében, de a hatásköre (DX) kisebb. Ugyancsak B üzemmódban dolgozik az AO-7-es műhold is. Akik FM modulációval szeretnének forgalmazni, azoknak a legmegfelelőbb az AO-51-es lehet. A jelenleg aktív rádióamatőr műholdakról az AMSAT honlapján található információ. www.amsat.orgA legszebb műholdas QSO-m eddig TR8CA volt, via FO-29. 2007. január 31. A fordítás a szerző hozzájárulásával történt. Mni tnx, Berni!
(Tegnap Berni azt írta a levelében, hogy az FO-29 meghibásodott, remélhetőleg rendbe tudják hozni. Ami engem illet, a Yaesu FT-897-es rádiómmal és egy kis vertikális antennával jól érthető jeleket vettem (SSB üzemmódban is!) először a VO-52, majd az FO-29 és az AO-7-ről is. Kis ügyeskedéssel forgató nélkül is érdemes próbálkozni, lehetőleg jó antennával. Hi.)
|
Üzenetek megjelenítése