Ha már elméletekről van szó: Thomas Gold ciklikus modellje szerint az örökkévaló világegyetem elgondolás tarhatatlan, mivel véges időn belül termodinamikai egyensúlyba kerülne.
A kozmikus entrópia növekedése az univerzum tágulásának tudható be.
Ezáltal azt jelezte előre: a világegyetem összehúzódásakor minden visszafelé játszódik le-az entrópia ismét csökken, miközben a termodinamika második főtétele a vissszájára fordul.
(az idő is visszafelé múlna).
Ez minden rendszert érintene, az emberi agyat, és az emlékezést is.Az idő iránya így lélekteni értelemben is megváltozik, "a jövőre emlékeznénk" a múlt helyett. Az általunk összehúzódásnak nevezett szszakaszban minden tudattal bíró lény fordítva élné a múltat, és a jövőt, miközben úgy hinnék hogy a a táguló szakaszban járnak!
Amennyiben e visszájára fordulás eredményeként a világegyetem valóban szimmetrikus az időben, a Nagy Bumm és a Nagy Reccs átfedi egymást, és az idő körbezárul...
Mit számít már eszerint hogy az emberi agy mit érzékel?
